Egyik este, mikor a "QI" című szórakoztató műsort néztük, (ahol az embereknek leginkább negatív pontszámokat gyűjtenek :D ) szemet szúrt nekünk egy Benjolele nevű hangszer. A hangja vicces volt de egyben nagyon jó is. Gondolkoztunk, hogy kéne egy benjo, de én annak nem szeretem a hangját, a benjolele hihetetlenül drága dolog, úgyhogy elkezdtünk végül ukuleléket nézni, és arra gondoltunk veszünk egyet, és megtanulunk rajta játszani, Nézegettük a neten, itt-ott, míg egy nap el nem mentünk a közeli áruházba biciklivel.A bicikliút alatt többször eltévedtünk, mivel az hogy mindenhol bicikli út van, az tök jó, csak ezek az utak elágaznak, és mi természetesen minden elágazásnál rossz irányba mentünk. Mikor odaértünk végre, (fél 20 perc helyett 45 perc alatt) hamar találtunk egy biciklitárolót, leraktuk a bicikliket, leláncoltuk, és bementünk enni valami ebédet.
Hamburgerre, és tortillára esett a
választásunk. Ebéd után ittunk egy kávét. Ránézésre nagyon finomnak tűnt, de miután belekortyoltunk, már más volt a véleményünk. Mintha vizet ittunk volna cukorral. Egyetlen pozitívum amit fel tudok hozni mellette, az az, hogy a pohár nagyon jól nézett ki.Kávézás után még bóklásztunk. Vettünk bicikli lámpát és akkor... Megláttunk egy hangszerboltot. Mind ketten imádjuk a hangszereket, és mint mondtam, ukulelét szerettünk volna venni, csak még nem találtunk jó áron. És mivel bolt tele a kirakat? Mi volt az első dolog amit a boltba érkező emberek megláttak? Ukulelék. És pont az a Makala Dolphin, amit mi is szerettünk volna. Azonnal kerestünk nyílt wifi hálózatot, (akadt bőven) rákerestem hogy hogy is kell lefogni az akkordokat egy ukulelén, és bementünk a hangszerboltba. Dávid noszogatott, hogy én "tudok" jobban játszani rajta, beszéljek én. Végül belementem, és odamentem az egyik eladóhoz, aki a boltban megtalálható összes hangszert meg tudta szólaltatni. Na szóval odamentem, mint aki tud ukulelézni, és megkértem hogy ugyan már had próbáljam ki. Nagyon segítőkész volt, azonnal lekapta, behangolta, és odaadta, hogy tessék, játsszak nyugodtan. Én, mint ukulelén játszó illető, telefonról lesve az akkordokat, próbáltam megszólaltatni, több-kevesebb sikerrel. 5-10 perc nyúzás után, arra jutottunk, igen, ez kell nekünk.Na és ekkor jött a következő probléma: hogy visszük haza? Biciklivel vagyunk, és ez meg egy dobozban , amin nincs se fogó se akasztó, se semmi. Ekkora szatyor nincs. Szóval odafordultam az eladóhoz, és mondtam neki hogy akkor elvinnénk ezt (vagyis egy nem bemutató darabot ebből) és egy tokot hozzá. Azonnal hozta is. Kivette a dobozból, fel is hangolta azonnal, bár mint minden új hangszernél, a húrok nyúlnak, így ez nem tartott sokáig. Berakta a tokba, becipzározta, fizettünk, és már indultunk is haza, boldogan, ukulelével a hátamon. :)
Egy biztos: Van egy ukulelénk, ami gyönyörű, szépen szól, és egyszer, hamarosan, úgy ahogy gitározni is megtanultam, ezt is meg fogom tanulni! :)
Szép nyarat:
Dóri :)
