Ne félj a változásoktól!

Sziasztok! :)
"Törj ki a csendből!" Így kezdődik egy dal refrénje. Egy dalé, ami nekem egyszer belemászott a fülembe, és azóta ki sem tudom szedni onnan.

De hogy ez miért olyan fontos számomra? Egyszerű!  Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én személy szerint nagyon félek a változásoktól. A nagy változások meglépése olyan, mint fejest ugrani az ismeretlenbe. Persze egy változásnak nem kell hatalmasnak lennie. Vannak az ember életében kis változások is, például egy új hajszín, egy új kedvenc étel, vagy egy új körömlakk. Nézzétek csak, az én hajammal mi történt? :) Ombre lettem. Sokáig tartott rávennem magam, hogy tényleg befestessem a hajamat, de végül megkérdeztem magamtól: "Mi a legrosszabb, ami történhet?" Rájöttem, hogy maximum nem fog tetszeni, és visszafestetem. De nem így lett. Mióta megcsináltattam,  azóta imádom, és nem bántam meg a döntésemet. :)
Persze nem lehet mindent olyan egyszerűen helyrehozni, mint egy hajfestést, de ennek ellenére megéri változtatni. Tudjátok mi jutott eszembe? Mi van, ha a változás magától jön, és nem mi választjuk? Mert hát vannak olyan dolgok az életben, amik változnak, mert ez az élet rendje. Hát egy ilyen változás kapujába értem most én is. A következő tanévem lesz az utolsó évem a gimiben, ezért év végén szembe kell néznem az érettségivel, utána pedig azzal, hogy egy szakasz lezárult az életemben. Otthagyom a sulimat, a barátaimat, az osztálytársaimat. 12 évet az életemből. Bevallom, ez a változás kicsit megijesztett elsőre. Sokat gondolkodtam rajta, és arra jöttem rá, nincs mitől félnem! :) Nem tudom milyen lesz a fősuli, vagy az egyetem, viszont az, hogy hogy állok hozzá, az csak rajtam múlik. Félhetek, vagy rágódhatok azon, hogy mi fog történni, de úgysem tudom meg addig, amíg oda nem érek!  Viszont odaállhatok a változás elé, a szemébe nézhetek és odakiálthatom:" Hé, gyere! Nem félek tőled!" Valami történni fog, olyan nincs, hogy semmi nem történik, ezért tárt karokkal várom, hogy mit is hoz majd nekem a jövőm! Ha jobban belegondolok, kevés olyan dolog van, amitől félnünk kell! Persze az izgulás az fontos dolog, de nem összetévesztendő a félelemmel. Az izgulás ad egy löketet, hogy igenis meg kell csinálnunk azt, amit elterveztünk! Mert milyen dolog az utolsó pillanatban megijedni, és visszafordulni? Butaság! Persze vannak helyzetek, mikor a félelmet nehéz elnyomni, ezért ha mégis félnétek, mondogassátok magatokban a következő mondatot: "Semmi sem lehetetlen. Magában a szóban is benne vagy, hogy lehet."

Legyetek bátrak, merjetek lépni, merjetek változtatni! Nyissatok az új dolgok felé!
Dóri! :) 

Az első lépések

Sziasztok!

Valamiért ma elolvastam az éves horoszkópomat. Hogy miért azt nem tudom, nem szeretem a horoszkópokat, bárki írhatja őket a neten. Aztán eszembe jutottak róla dolgok, amik mostanában történtek velem. Felvettek egy zeneiskolába, elmehettem énekelni a belvárosba, elmehettem versenyezni. Egyszerűen fantasztikus dolgok történnek velem mostanában. Ahogy visszapörgettem az időt a fejemben, eljutottam oda, hogy hol is kezdtem ezt az egész éneklés/zenélés dolgot. Rettenetesen régen volt, hogy megismerkedtem a zenével,és soha nem gondoltam volna, hogy egyszer elérem azt, amit eddig elértem. És ki tudja, talán még tovább is jutok. De hogy ez miért fontos? Egyszerű. Mikor először énekeltem, akkor nagyon féltem, csak szárny próbálgatás volt. Nem is volt jó az, amit előadtam, mégis akik szerettek, támogattak. Megtettem az első lépést, és bár talán ez volt a legnehezebb, megérte! Benne volt a pakliban, hogy valami rossz fog történni, vagy, hogy elbukom, de kitartottam, és kitartok! Mind addig, amíg el nem érem azt a pontot, ahonnan már nem vágyok fentebb. Ha meg sem próbáltam volna, most nem tartanék ott, ahol vagyok, és úgy gondolom, hogy annak az esélye, hogy elbukom, kisebb volt, mint annak, hogy sikerül az álmom, hiszen tudom, és akkor is tudtam, hogy kitartó ember vagyok. Ha valamit adhatnék az embereknek, akkor az az lenne, hogy  tartsanak ki az álmaik mellett, mert ha elbuksz, onnan még fel lehet állni, de ha valamit nem próbálsz meg, mindig csak az lesz a fejedben, hogy mi lett volna, ha mégis megpróbálod?

Ez lenne az én első lépésem története, amivel erőt szeretnék adni nektek új dolgok kipróbálásához, új első lépések megtételéhez. Remélem ez sikerült, és erőt tudtatok belőle meríteni, hiszen itt a nyár, itt az ideje belevágni valami új dologba!

Szép nyarat, éljétek túl ezt a meleg időt!
Dóri :)

Érd el céljaidat! :)

Sziasztooook! :)

Túl boldog voltam mostanság ahhoz, hogy a bánat elűzésérő írjak, viszont nem voltam elég boldog ahhoz, hogy a boldogságról írjak. Furcsa egy helyzet volt. De hogy most hirtelen mi történt? Hát... Magna Cum Laude hallgatás közben eszembe jutott a kis blogom, gyorsan elkezdtem motivációs képeket nézegetni, és rátaláltam erre a csodára. Elolvastam a szövegét és elkezdtem gondolkozni azon, mit is tettem eddig azért, hogy elérjem azokat a célokat, amiket kitűztem magam elé, hogy hányszor tévedtem, és hogy hányszor buktam el a célom előtt. Rengetegszer! De felálltam, és előröl kezdtem mindent. Persze az elején ez nem ment könnyen. Csináltam valamit, elbuktam benne, és összetörtem. Viszont valami segített. Velem voltak a barátaim, a családom, és mindig támogattak, újra erőt vettem magamon, és előröl kezdtem az egészet. És hogy második alkalommal sikerült-e amit elterveztem? Volt hogy igen, de persze az is előfordult, hogy nem. És hogy mi történt? Megint összetörtem, de már hamarabb talpra álltam. Nem nyalogattam a sebeimet hónapokig, hanem felálltam, és megint mindent elkezdtem az elejéről. És hogy ez mind mire volt jó? Elértem-e a célomat? A válasz az, hogy nem. Még nem. Közel a cél, de még sok mindent kell megtennem, hogy minden célomat elérjem! Ahogy telik az idő, egyre több dolgot tanulok meg. Egyre több tapasztalatom lesz. Mikor elbukom a célom felé tartó úton, elkezdek gondolkozni: "Mit tettem rosszul?" "Mit rontottam el?" "Min változtassak?" És tudjátok mire jöttem rá? Soha semmi nem tökéletes, mindig van mit javítani. Sokan mondják, hogy nagy célokat kitűzni magunk elé badarság. Szerintem nem az. Minél nagyobb célt tűzünk ki, annál többet kell tennünk érte. Minél többet kell tenni valamiért, annál nagyobb a hibázás valószínűsége, de ez nem baj! Hibázni szabad! A hibáinkból tanulunk, és a hibáink azok, amik segítenek abban, hogy erősek legyünk! Nem szabad feladni soha semmit, mert mindent el lehet érni, csak tenni kell érte. Nem kell gyorsan. Lassan, kis léptekkel is el lehet érni a célunkat! És hogy mi van, ha elbizonytalanodunk magunkban? Erre csak annyit mondhatok, hogy nem szabad feladni, akkor sem, ha úgy gondoljuk, hogy lehetetlen, hogy bármi jó legyen a vége a fáradozásainknak. Én ezt az elvet követem, s azt hiszem sikerrel! Mára ennyi! :)

Dóri! :)

Az élet szép!

Sziasztoook! :)

Őszintén szólva nem is tudom, hogy hogyan kezdjek neki ennek a posztnak. Annyi minden kering a fejemben.  Körülbelül egy hete azt mondta nekem valaki, hogy soha ne felejtsem el, hogy az élet szép! Ez a mondat, és az, ahogy ezt mondta nekem, teljesen belevésődött az agyamba. Ha eszembe jut, mindig elmosolyodom. Miután ezt mondta nekem, nagyon sokat gondolkoztam. Nem tudtam, mi is olyan szép az életben. Ahogy pörgettem a gondolatokat a fejemben, rájöttem, hogy olyan apróságokon siklottam át minden nap, amik számomra természetesek, de másnak lehet, hogy nem adatottak meg. Belegondoltam, hogy mi az, ami miatt szomorú vagyok. Minden ilyen dolog olyan volt, amin nem tudok változtatni. És hát ha valamin nem tudunk változtatni, nem éri meg szomorkodni miatta! Viszont rájöttem, mennyi mindent is csinálok, mennyi mindenre van lehetőségem! És ezeknek örülni kell, és ki kell élvezni minden percét. Később rátaláltam erre a képre. Gondoltam kipróbálom ezt a 9 dolgot, de ahogy elkezdtem nézegetni, hogy mik ezek, rájöttem, hogy ezekből többet már csináltam is, vagy éppen csinálok. Az első kis képecskén viszont megakadt a szemem. Elkezdtem figyelni minden apróságra, és rá kellett jönnöm, hogy egy átlagos nap sokkal több örömet rejt, mint eddig gondoltam. Reggel egy ölelés, a suliban meglátni, hogy a barátnőd betámolyog a terembe, rájönni egy rosszabb időszakban, hogy mennyien is támogatnak, vagy akár csak az, mikor kinézel az ablakon, és ránézel a csillagodra. Hát igen... Ez ilyen furán hangzik, Van egy csillag az égen, amit én minden este látok az ablakomból. Legyen tél, vagy legyen nyár, ha itthon vagyok, biztos hogy felpillantok rá lefekvés előtt. Nekem ez olyan természetesnek tűnt eddig, de megfigyeltem, hogy ha ezt nem teszem meg, akkor valahogy másként fekszem le. Valami hiányzik. Valami, ami minden este mosolyt csal az arcomra. Pedig ez a valami csak egy fényes pötty az égen. Egy apróság, de ez az apróság sokat jelent számomra, és szebbé teszi az életemet minden egyes este. Úgy gondolom, mindenkinek van egy ilyen apró örömforrás az életében, csak meg kell találni. Ez lehet egy tárgy, egy idézet, vagy bármi, amire ha rápillantasz, akkor hirtelen mosolyogni kezdesz. Őszintén szólva, nem tudom mire akartam kilyukadni, Talán csak rá akartam világítani arra, hogy az élet tényleg szép. Vagy ha nem is az egész, mindig, minden nap van benne valami, ami szép. :) És hogy miért fontos nekem ez a poszt? Hát azért, amiért a többi! Hogyha csak egy embernek is segítettem ezzel, akkor már boldog vagyok, és a visszajelzések miatt írok újabb és újabb lelkizős, kiborulós, vagy boldogságot árasztó posztokat! Értetek, akik olvassátok a blogomat!

Összefoglalva: Mosolyogjatok, és legyetek vidámak, még akkor is, ha ez nem mindig olyan egyszerű! :)

Dóri :)