Érd el céljaidat! :)

Sziasztooook! :)

Túl boldog voltam mostanság ahhoz, hogy a bánat elűzésérő írjak, viszont nem voltam elég boldog ahhoz, hogy a boldogságról írjak. Furcsa egy helyzet volt. De hogy most hirtelen mi történt? Hát... Magna Cum Laude hallgatás közben eszembe jutott a kis blogom, gyorsan elkezdtem motivációs képeket nézegetni, és rátaláltam erre a csodára. Elolvastam a szövegét és elkezdtem gondolkozni azon, mit is tettem eddig azért, hogy elérjem azokat a célokat, amiket kitűztem magam elé, hogy hányszor tévedtem, és hogy hányszor buktam el a célom előtt. Rengetegszer! De felálltam, és előröl kezdtem mindent. Persze az elején ez nem ment könnyen. Csináltam valamit, elbuktam benne, és összetörtem. Viszont valami segített. Velem voltak a barátaim, a családom, és mindig támogattak, újra erőt vettem magamon, és előröl kezdtem az egészet. És hogy második alkalommal sikerült-e amit elterveztem? Volt hogy igen, de persze az is előfordult, hogy nem. És hogy mi történt? Megint összetörtem, de már hamarabb talpra álltam. Nem nyalogattam a sebeimet hónapokig, hanem felálltam, és megint mindent elkezdtem az elejéről. És hogy ez mind mire volt jó? Elértem-e a célomat? A válasz az, hogy nem. Még nem. Közel a cél, de még sok mindent kell megtennem, hogy minden célomat elérjem! Ahogy telik az idő, egyre több dolgot tanulok meg. Egyre több tapasztalatom lesz. Mikor elbukom a célom felé tartó úton, elkezdek gondolkozni: "Mit tettem rosszul?" "Mit rontottam el?" "Min változtassak?" És tudjátok mire jöttem rá? Soha semmi nem tökéletes, mindig van mit javítani. Sokan mondják, hogy nagy célokat kitűzni magunk elé badarság. Szerintem nem az. Minél nagyobb célt tűzünk ki, annál többet kell tennünk érte. Minél többet kell tenni valamiért, annál nagyobb a hibázás valószínűsége, de ez nem baj! Hibázni szabad! A hibáinkból tanulunk, és a hibáink azok, amik segítenek abban, hogy erősek legyünk! Nem szabad feladni soha semmit, mert mindent el lehet érni, csak tenni kell érte. Nem kell gyorsan. Lassan, kis léptekkel is el lehet érni a célunkat! És hogy mi van, ha elbizonytalanodunk magunkban? Erre csak annyit mondhatok, hogy nem szabad feladni, akkor sem, ha úgy gondoljuk, hogy lehetetlen, hogy bármi jó legyen a vége a fáradozásainknak. Én ezt az elvet követem, s azt hiszem sikerrel! Mára ennyi! :)

Dóri! :)