Ha jó a kedved... És ha nem?

Sziasztok!
Bevallom, ma elég feszült voltam, és estére eljutottam odáig, hogy elkezdtem azon gondolkozni, mit is csinálhatnék a feszültség levezetésére, vagy csak azért, hogy jobb kedvem legyen. Hát itt van pár tipp, ami segíthet nektek is, ha hasonló cipőben jártok!
1.Nézz filmet
A legjobb, ha vígjáték, valami olyan, aminek a végén fetrengeni fogsz a röhögéstől. Ha úgy érzed ez sem segít, akkor inkább maradj egy romantikus, sírós filmnél, legalább kijön belőled a bánat, könnyek formájában! Igen, igen... Megint a sírás dolgot hoztam fel, tudom.
2. Sportolj
Tudom, bután hangzik. Így is van  elég bajod, minek kéne még elfáradnod, leizzadnod, túlhajtanod magad?! De hidd el, jót tesz. Tökéletes, ha el akarod terelni a figyelmedet, kikapcsol, és igen, el fogsz fáradni, ha kifáradsz, de legalább alszol utána egy jót, és kipihened minden rossz érzésedet, amit csak lehet!
3.Zene, zene, és zene! 
Igen, a zene a másik agymenésem, se aki ismer, ezt tudja! Ha jól esik csak relaxálni, és nem gondolni semmire, miközben hallgatod az aktuális kedvenc számod, tedd azt! Ha a zenehallgatást kombinálod a sportolással, még jobban ki tud kapcsolni.
4.Foglald el magad a hobbiddal
Tudom, tudom. Mit csinálj, ha nincs hobbid. A válasz egyszerű! Keress egyet! Gondolkozz el azon, mit szeretsz csinálni, mi érdekel. Egy példa: Tegyük fel, hogy nagyon szereted az állatokat, és érdekel az életük. Ebben az esetben  nézz utána egy bizonyos állatfajnak, vagy nézz meg egy filmet róluk. Vagy esetleg csak kutakodj a neten érdekes tények után.
Nekem a sport és a zene sokat szokott segíteni, persze nem mindig. El kell foganunk, van amin csak az idő segít!
Boldogsággal teli hetet kívánok nektek!
Dóri :)

Motiváció, jutalmak!

Sziasztok!
Volt egy időszakom, amikor egyszerűen semmire nem tudtam rávenni magam. Még olyan dolgokra sem, amiket azelőtt kérés nélkül tettem. Sajnos ez a kedvetlenség áthárult a tanulásra is, és úgy gondoltam, ezzel kezdeni kell valamit. Hát segítséget kértem, mit is tehetnék. A válasz: Keress valamit ami motivál! Jutalmazd meg magad, ha elérted a célodat, vagy elvégezted a feladatodat!  Erre szeretnék pár példákat hozni nektek, amikből ihletet meríthettek, mivel is jutalmazzátok meg magatokat.
Tanulás:
Tudom, mikor az ember délután hulla fáradtan hazaesik, nincs kedve még a könyvek fölött görnyedni. Akarjuk, nem akarjuk, aki iskolába jár, ezt nem úszhatja meg. Van akit egy szelet torta elfogyasztása motivál, viszont egy másik módszer szeretnék megosztani. Először évekkel ezelőtt próbáltam ki, mikor vizsgára készültem. Írj egy listát, oszd be szépen az idődet, és haladj aszerint. Tegyél bele szüneteket is, mert egyhuzamban sokat tanulni, maga a halál. Készülök nemsokára egy tanulós/időbeosztást segítő poszttal, abból többet megtudhattok a módszereimről.
Ház körüli teendők:
Számomra a takarítás maga a pokol. Persze, ha rend van, mindig megígérem magamnak, hogy jobban figyelek a rend megtartására, de valahogy soha nem sikerül betartani. Az utóbbi időben viszont minden este körbenézek, és ha már látom, hogy itt kupi lesz, reggel az első dolgom az, hogy összerámolok kicsit.  Nagyon nincs hozzá kedvem, de mindig arra gondolok: ha most nem csinálom meg, csak több időt fog elvenni, és azt az időt csak a pihenésből tudnám elvenni, Ha erre gondoltok, máris egyszerűbb, és gyorsabb a pakolás.
Ez ne lett egy hosszú poszt, és még zene sem volt benne, szóval ide kattintva meghallgathatjátok azt a dalt, amit végtelenítve hallgattam legutóbb tanulás közben, és nekem sokat segített a koncentrálásban! :)
Szép estét nektek!
Dóri :)

Jön a hideg! Relax, take it easy!

Sziasztok!
Itt van az ősz, itt van újra... Lassan már tél van, egyre hamarabb sötétedik, reggel már nem árt egy melegebb kabát, és ilyenkor az emberek hangulata is egyre laposabb. Mindenki feszült, fáradt, kimerült. Nem csak a környezetemen, hanem magamon is észrevettem, hogy egyre kevesebb kedvem van kikelni az ágyból, elmenni sétálni, vagy bármit csinálni az alváson kívül. Ez nem csoda, hisz az időjárás általában befolyásolja a hangulatunkat is, és az utóbbi napok eléggé esőben gazdag napok voltak. Bár azt nem tudom, kinek mi segít ilyen helyzetekben, szeretnék megosztani veletek 5 olyan dolgot, ami engem kibillent ebből a nyomott, szomorú hangulatomból. Ezek mind olyan dolgok, amiket legalább egyszer már kipróbáltam, és nekem segítettek!
1. Sírd ki magad! 
Mondjon bárki bármit, szerintem ha az emberben sok a feszültség, semmi sem tesz jobbat, mintha kisírja magát. Akár a kispárnádat, akár a legjobb barátod/barátnőd vállát áztatod el a könnyeiddel, segíteni fog. Ha a kispárnádat választod, indíts el egy lassú vagy szomorú számot, aminek érted a szövegét, és csak hagyd, hogy mindaz a sok rossz ami nyomja a szívedet, eltávozzon belőled, és újra a régi, mosolygós, vidám önmagad lehess.
2. Édesség minden mennyiségben! 
Persze nem arra gondolok, hogy egyél meg egy egész édességboltot, de az átlagosnál egy kicsivel több csoki, fagyi, vagy süti szívfájdalmak esetén szerintem megengedett! Kuckózz be egy kis édesség társaságában egy jó film elé, vagy társítsd az 1. pontban említett sírós programmal!
Megjegyzés: Biológia órán is megtanulhattuk, hogy a csoki boldogsághormont szabadít fel, így hivatalosan is boldogabbnak kellene lenned tőle! ;)
3. Kibeszélős nap/este a barátaiddal!
Tévhit, hogyha valamit magadban tartasz, elfelejtődik, elmúlik. Azt mondják, valamit minél tovább tartasz magadban, annál jobban felemészt, és annál kevésbé tudsz megszabadulni tőle! Persze ez nem azt jelenti, hogy amint valami történik, el kell mondanod valakinek, de azért időnként nem árt kibeszélni magadból, mi is történt veled.
4. Írj listát! 
Ha teljesen elveszett minden reményed, hited, hogy értékes ember vagy, írj listákat. Az, hogy miről írsz listát, az a helyzettől függ. ha úgy érzed felesleges vagy, írd le azokat a dolgokat, amiket eddig véghez vittél, azokat, amiket meg kell csinálnod, és azokat is, amik egyenlőre csak vágyak, de mindennél jobban szeretnéd megcsinálni őket!
5. Szellőztesd ki a fejed! 
Fontos, ha még olyan korban vagy, hogy a szüleid felelnek érted, mindenképpen szólj nekik, hogy elmész, és hogy hova mész, mert ellenkező esetben lehet, hogy megijeszted őket, ha csak úgy eltűnsz! Tehetsz egy sétát a parkban, elmehetsz a kedvenc helyedre leülni egy padra, mehetsz gyalog, biciklivel, vagy amivel akarsz. Hallgathatsz közben zenét, vagy csak hallgathatod az utca zajait.Teljesen mindegy, hogy hogy csinálod, egy a lényeg: koncentrálj önmagadra! Ne az legyen a fontos, hogy a barátnődnek milyen új körmei vannak, vagy hogy milyen jól néz ki az a srác a túloldalon! Szánj időt magadra, mert ez az első lépés ahhoz, hogy boldog, kiegyensúlyozott életet élj!
5+1. Zenék, amik ilyen alkalmakra tökéletesek (Katt a címekre, hogy betöltsenek a zenék)
Tudom, egyik sem mai darab, nekem eddig ezek váltak be! :)
Angol dalok:
-Just a dream
-Nothing on you
-Lighters
-Goodbye my lover
Magyar dalok:
-Viszlát
-Elmúlt
-Ölelj át
Remélem tudok nektek segíteni a télre való ráállásban, és hogy ezeken a borongós napokon is vidámak legyenek! Ha van saját praktikátok, és szívesen megosztanátok, írjátok meg kommentben, had lássa más is! :)
Élvezzétek ezt a remek évszakot!
Dóri :)

Újra itt! :)

Sziasztok!
Itt az őszi szünet, és rengeteg a szabadidőm, ezért arra gondoltam, megírom a blogom 30. posztját!
Mikor nekikezdtem a blogolásnak, az volt az elképzelésem, hogy nekem egy olyan blogom lesz, ahova majd kirakok egy csomó zenét, leírom róla, hogy mi a véleményem, miért tetszik, miért nem. Aztán ezt csináltam is egy darabig, de elkezdett átmenni a blogom naplóba. Viszont ha már ilyen szép, kerek számú poszthoz érkeztünk, szeretnék megint egy zenéhez kapcsolódó bejegyzést írni. ( A dalokat a kiemelt szavakra kattintva hallgathatjátok meg.) Nagyon nehezen választottam dalt, mert annyi mindet hallgatok mostanában, hogy egyáltalán nincs kedvencem. Végül egy olyan dalra esett a választásom, ami magyar, és az idei nyár egyik nagy slágere volt. Nem különbözik sokban az átlagos, ma nagyon kedvelt pop számoktól. Ez a dal nem más, mint Kelemen Kabátban: Maradjatok gyerekek. :) Nem tudom, hogy mi fogott meg benne, de talán az, hogy eszméletlenül fülbemászó. A szövege egyáltalán nem bonyolult, egyszerűen megjegyezhető, és nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha én meghallom, akkor nagyjából 3 napig csak ez megy a fejemben,
És ha már nyár, akkor  erre a dalra  is gondolni szoktam. Bár ez angol, ugyan olyan fülbemászó mint az előző, sőt, talán kicsit jobban! Soha nem felejtem el, hogy mikor a Rising Star nevű tehetségkutató versenyre jelentkeztem, és nézegettem a casting előzeteseit,egy lány ezt énekelte, én meg csak ámultam és bámultam, hogy a dal, és a lány előadásmódja is elképesztő. Sok emlék köt ehhez a dalhoz, és azt hisze soha nem fogom elfelejteni sem ezt, sem a Maradjatok gyerekek-et.
Nagyon szép őszi napokat kívánok! :)
Dóri :)

Új hangszer a családban

    Egyik este, mikor a "QI" című szórakoztató műsort  néztük, (ahol az embereknek leginkább negatív  pontszámokat gyűjtenek :D ) szemet szúrt nekünk egy Benjolele nevű hangszer. A hangja vicces volt de egyben nagyon jó is. Gondolkoztunk, hogy kéne egy benjo, de én annak nem szeretem a hangját, a benjolele hihetetlenül drága dolog, úgyhogy elkezdtünk végül ukuleléket nézni, és arra gondoltunk veszünk egyet, és megtanulunk rajta játszani, Nézegettük a neten, itt-ott, míg egy nap el nem mentünk a közeli áruházba biciklivel.
   A bicikliút alatt többször eltévedtünk, mivel az hogy mindenhol bicikli út van, az tök jó, csak ezek az utak elágaznak, és mi természetesen minden elágazásnál rossz irányba mentünk. Mikor odaértünk végre, (fél 20 perc helyett 45 perc alatt) hamar találtunk egy biciklitárolót, leraktuk a bicikliket, leláncoltuk, és bementünk enni valami ebédet.
Hamburgerre, és tortillára esett a
választásunk. Ebéd után ittunk egy kávét. Ránézésre nagyon finomnak tűnt, de miután belekortyoltunk, már más volt a véleményünk. Mintha vizet ittunk volna cukorral. Egyetlen pozitívum amit fel tudok hozni mellette, az az, hogy a pohár nagyon jól nézett ki.
   Kávézás után még bóklásztunk. Vettünk bicikli lámpát és akkor... Megláttunk egy hangszerboltot. Mind ketten imádjuk a hangszereket, és mint mondtam, ukulelét szerettünk volna venni, csak még nem találtunk jó áron. És mivel bolt tele a kirakat? Mi volt az első dolog amit a boltba érkező emberek megláttak? Ukulelék. És pont az a Makala Dolphin, amit mi is szerettünk volna. Azonnal kerestünk nyílt wifi hálózatot, (akadt bőven) rákerestem hogy hogy is kell lefogni az akkordokat egy ukulelén, és bementünk a hangszerboltba. Dávid noszogatott, hogy én "tudok" jobban játszani rajta, beszéljek én. Végül belementem, és odamentem az egyik eladóhoz, aki a boltban megtalálható összes hangszert meg tudta szólaltatni. Na szóval odamentem, mint aki tud ukulelézni, és megkértem hogy ugyan már had próbáljam ki. Nagyon  segítőkész volt, azonnal lekapta, behangolta, és odaadta, hogy tessék, játsszak nyugodtan. Én, mint ukulelén játszó illető, telefonról lesve az akkordokat, próbáltam megszólaltatni, több-kevesebb sikerrel. 5-10 perc nyúzás után, arra jutottunk, igen, ez kell nekünk.Na és ekkor jött a következő probléma: hogy visszük haza? Biciklivel vagyunk, és ez meg egy dobozban , amin nincs se fogó se akasztó, se semmi. Ekkora szatyor nincs. Szóval odafordultam az eladóhoz, és mondtam neki hogy akkor elvinnénk ezt (vagyis egy nem bemutató darabot ebből) és egy tokot hozzá. Azonnal hozta is. Kivette a dobozból, fel is hangolta azonnal, bár mint minden új hangszernél, a húrok nyúlnak, így ez nem tartott sokáig. Berakta a tokba, becipzározta, fizettünk, és már indultunk is haza, boldogan, ukulelével a hátamon. :)
Egy biztos: Van egy ukulelénk, ami gyönyörű, szépen szól, és egyszer, hamarosan, úgy ahogy gitározni is megtanultam, ezt is meg fogom tanulni! :)
Szép nyarat:
Dóri :)

Vigyázat, lelkizés! Egy nem szokványos poszt.

    A "jaj de jó sok itt a kenguru, és mindenki nagyon boldog" poszt helyett ma úgy gondoltam inkább egy lelkizős posztot írok, mivel rájöttem, pont egy hónap múlva ilyenkor már otthon leszek a családommal újra, és elég sok minden felgyülemlett bennem, mióta itt vagyok.
    Talán hosszú lesz, talán nem. Ki tudja. Majd a végén kiderül. És ezt nem csak azért írom hogy a bennem eddig felgyülemlett hülyeségeket kiírjam magamból, hanem hogy hátha végre megjön az ihlet a készülő dalom szövegéhez. (off topic, bocsi)  Szóval itt vagyok egy országban, 16000 kilométerre szinte minden barátomtól. Egy olyan helyen, ahol csak angolul tudom megértetni magamat, ami nekem eléggé nehezemre esik, tudván, magyarul sem beszélek sokat. Vannak bennem jó és rossz érzések is. Talán a jókkal kezdem.  Mióta itt vagyok, értékes, kedves embereket ismertem meg. Ez alapvetően jó. Emellett még megtudtam azt is hogy ebben az országban minden ami emberi munkához kötődik, az drága. Persze magyar embernek itt minden drága, de az mindegy. Egy olyan helyre csöppentem, ahol ha elmész biciklizni, nem szorítanak le, figyelnek rád az autósok, a szomszéd hangosan köszön, és felajánlja a segítségét, ha látja hogy rászorulsz, ha bemész enni valahova,vagy csak elmész a közértbe, az eladó rád mosolyog, beszélget veled.  Mindenhol van kiépített bicikli út, így ha nem akarsz vagy nem tudsz tömeg közlekedni, és nincs autód, vagy nem tudsz vezetni, biciklivel sok helyre eljuthatsz. Amíg ide értem, világot láttam, és most is azt teszem, már 25 napja. Ezért én nagyon hálás vagyok mindenkinek, nem szeretném hogy félreértés legyen a mérgelődős részem elolvasása után, mindenkinek köszönöm aki ezt lehetővé tette számomra, ha nem is mutatom ki rendesen. Viszont itt jön az a rész, ami kifejezi azt a szomorúságot, esetleg dühöt, ami most bennem van.
     Én sok mindent eltűrök. Bánthatnak, nem érdeke,  elengedem a fülem mellett. Mondhatnak rám akármit, megtanultam figyelmen kívül hagyni azt is, de azt nagyon nem szeretem ha a szabadságomban, és abban hogy mikor mit szeretnék csinálni,korlátoznak. Esetleg beleszólnak a napi rutinomba. Nem szeretem ha megmondják mit csináljak, és mikor, hol, mivel felelősségteljes, érett embernek tartom magam, aki akkor csinálja és azt amit szeretne, főleg nyáron. Mert az az a 3 hónap mikor kipihenhetem magam, mivel mikor előtte 9 hónapig reggel 6 órákkor kelek, este 11 órákkor kerülök ágyba, a két időpont között tanulok, önkéntes munkát végezek, sportolok, és bár nem túl sokat, de időt töltök a barátaimmal. Emellett próbálok kitörni abból a cellából, amit az évek során magam köré építettem, vagy körém húztak. Én úgy gondolom ezután abban a 3 hónapban igenis lehet egy kicsit tovább aludni, kivenni 1-2 lazulós, gépezős, pihenő napot, bárhol is legyek a világban. És én azt mondom, mint a poszt képe is mondja, mindenki legyen önaga, álljon ki magáért, és hagyja hogy olyannak szeressék, amilyen.
   Mert persze, könnyebb mindenkinek megfelelni, és kevesebb rizikót tartalmaz az, ha mindenkinek olyan oldalunkat mutatjuk, amilyet ők látnának, de igenis vannak emberek, akik olyannak szeretnek minket amilyenek vagyunk, és ha nem önmagunkat adjuk, az ilyen embereket könnyen elveszíthetjük, a helyüket pedig senki más nem töltheti be!

Ui.: Ha ezt csak pár ember elolvasta, és átérezte, amit én érzek, vagy magára ismert, és rájött, nincs egyedül, már megérte leírni. Ha neked is van egy történeted, és szívesen megosztanád hagyj egy megjegyzésbe, vagy  küldd el a facebook oldalamra üzenetben, (ide --> https://www.facebook.com/pages/Toroczkai-D%C3%B3ra/651340084921225?ref_type=bookmark ) mert engem igen is érdekel, hogy a többi emberrel élete során miken ment keresztül. Ígérem a következő poszt megint csupa rózsaszín lesz.
Dóri.

A várva várt állatkerti séta

   Mióta tudom, hogy idejövünk nyáron, azóta az járt a fejemben, milyen is lehet megsimogatni egy koalát, kengurut, vagy wombatot. Ez az álmom beteljesedett, nem is olyan régen. :)
   Miután este mozdulni se tudtunk a biciklizés okozta fájdalomtól, eldöntöttük, hogy rá kéne dolgozni az izomlázra, és emellett lehetne valami nagy közös programot csinálni.
Ekkor döntöttünk az állatkert mellett. Bár elég szeles reggelre ébredtünk, ez sem tántoríthatott el minket attól, hogy ma mi igenis koalákat, és kengurukat fogunk simogatni. Egyszer-egyszer felbukkant a nap is, olyankor kellemes meleg idő volt. Több
program is volt. Például megnézhettük, hogy hogy
eszik egy galapagoszi teknős, mit csináljunk, ha megcsíp minket egy pók, ha ránk támad egy mérges kígyó, vagy hogy milyen békés egy beidomított bébi aligátor. (nem krokodil, aligátor) A nem szelíd aligátornak neve is van, ami nem más, mint Elvis. Elvis etetését is figyelemmel követhettük. Bár ő az egyetlen nagy krokodil, egyedül elfoglal egy egész kifutót, és etetéséhez 3 ember kell. 1 ember, aki odaadja neki az őzlábat (mert akkor épp ezt ebédelt) és 2 ember, akiknél hatalmas botok vannak, ha Elvis nem az őzlábra támadna rá, hanem az őt etető gondozóra.
Egy hatalmas kifutó foglalja el az állatpark nagy részét. Itt szabadon sétáló, ugrándozó Kengurukkal találkozhatunk, akik nagyon barátságosak, és imádják, ha etetik őket. Bármit megtesznek egy kis eleségért. Ha te nem veszed ki a zacskóból, felugrik, és a zacskó elfogyasztása mellett, a tartalmát is megeszi, illetve kiszórja a földre, ha ügyetlen. Velünk ez nem történt meg, mi a zacskót megtartottuk, és a kukába dobtuk, mikor az összes eleséget odaadtuk a kenguruknak. Találkoztunk egy kis kenguruval,  aki nagyon bújós volt, és szerette ha simogatták. Így készült az a kép, ahol Dávid és a kenguru bébi kezet fognak, hisz mikor ő enni akar neki adni, a kenguru a kezébe rakta a mancsát, várva a simogatást. A kenguruk is a koalák is, és az egy szem, félálomban botorkáló wombat is nagyon puha volt. Mint egy plüssjáték. Sok madarat, tazmán ördögöt, és galapagoszi teknőst is láttunk, na meg persze egy kicsi kacsacsőrű emlőst, aki ide-oda cikázott a vízben.
Nekem még az is nagyon tetszett, hogy próbáltak mindent viccesen megmutatni. Úgy, mint ez a kép azt a bizonyos pillanatot, mikor a pók megcsíp egy embert.
   Bár ez nagyon jó volt, szeretnénk elmenni még a nagy állatkertbe, és egy kisebb wild life parkba, amihez van kuponunk is. További programok: biciklizés, biciklizés, operaház, és híd látogatás, na meg még több biciklizés. :)