Hát eljött a nap, amit senki nem várt. Az utolsó nap, mikor újra bőröndök sorakoznak a bejáratnál. Számomra ez a nap korán kezdődött. Vagy ha úgy nézzük, az előző be se fejeződött. :)
Miután befejeztük a teázást, és teljes elpirulásomban nevettem, úgy döntöttünk, hogy kimegyünk, és napfelkeltét nézünk. Pokrócokkal, takarókkal, és pulcsikkal felpakolva elindultunk fel a szántóra. Ahogy felértünk, a napot nem láttuk, de egy vadászt, és néhány szalmabálát igen. Reménykedve hogy annak a tetejéről többet látunk, a tetejére terítettünk egy pokrócot, és nagy nehezen felmásztunk rá. Lassan láttuk ahogy a "nap már integet", de akkor már 5 órához közeledett az idő. Eléggé hideg volt, úgyhogy nem bántuk meg hogy kivittük a pokrócokat. Mikor már felkelt a nap, visszaindultunk a táborhelyre. Tudtuk, hogy van mit pakolni, hisz előző este a tábortűz padjai, és a zárójelenet csövei is ott voltak, ahova átvittük.
Reggeli torna, és reggeli után, nem volt túl sok idejük, hogy kipakoljanak a szobákból, ezért elrohantak. Addig mi, cukiságokat írtunk egymásnak, amiket mindenki csak akkor olvashatott el, mikor hazaért. Eközben gyorsan dolgoztunk a mai napi akadályverseny ifiakadályán. Egy nagyon jó barátom, és én feküdtünk ki, és pontoztuk a Termkut induló új versszakait, amiket írniuk kellett. Ez a program bebizonyította mind azt, amiről az éjjel és a hajnal szólt. Kiderült, hogy amit 4 éve szeretnék, ez a tábor meghozta az életembe. :) Nem tudom, hogy van-e köze annak, hogy pont most teljesült a vágyam, ahhoz, hogy kívántam egy hullócsillagtól, de örülök, hogy így alakultak a dolgok. Mikor vége lett az akadályversenynek az ifik is összepakoltak a saját bőröndjeiket, és a rajosok összeszedték a rajaikat. Mint minden táborban, több verseny is zajlott. A rajok versenye, és a szobák versenye. Ekkor az ifik is kaptak egy kis meglepetés csokit, és oklevelet. :) Ezután a tábor legrendesebb szobáját, és a rajok közti végső állást is kihirdettük. Ekkor már mindenki nagyon fáradt volt, de egyben
boldogok is voltunk, mert láttuk, vagy legalább is én úgy láttam, hogy boldogan, és élményekkel, emlékekkel tele mennek haza. Amikor volt még egy kis időnk, leültünk a rajainkkal, és megkérdeztük, hogy milyen programokat szeretnének év közben, és hogy hogy érezték magukat, mit gondoltak az idei táborról.Mivel a busz túl kicsi volt az egész tábor számára, az ifik egy része a menetrend szerinti busszal ment. Talán csak pár ember volt aki nem aludt el a buszon. Mikor visszaértünk Budapestre, mindenki búcsúzkodni kezdett. Nem tudom milyen volt a hangulat abban a buszban, amivel a gyerekek is utaztak, de mi szomorúak voltunk, hogy ennek a tábornak is vége lett. Miután hazaértem, elolvastam a cukiságokat, és hosszas beszámolót tartottam, hogy milyen jó volt ifinek lenni. Voltak félelmeim, hogy nem leszek jó ifinek, de szerintem nem voltam annyira rossz. Nagyon jó emlékeket őrzök erről a kicsit több mint egy hétről, és remélem jövőre is levisznek Termkutba ifinek.
Szándékozom írni egy posztot arról, hogy milyen érzés volt nekem ifinek lenni, úgyhogy azt majd hamarosan (pár napon belül) kirakom. :) Köszönöm, hogy eddig olvastátok a blogom, remélem továbbra is így lesz, és tetszett. A következő írásomig kellemes nyarat, és további szép napot nektek! :)
Dóri :)
