10 perc biciklizés helyett egy túra!

    A történet ott kezdődik, hogy tegnap este megérkeztek az előző posztban említett opal kártyánk, amin felbuzdulva én már ma nekiindultam volna a városnak vonattal, busszal és villamossal. Dávid azon a véleményen volt, hogy ha csak úgy elindulunk, megint csak bolyongani fogunk össze-vissza, inkább várjunk még egy napot, tervezzük meg, merre menjünk, ha bemegyünk. Rájöttem hogy igaza van, de így délelőtt kicsit unatkoztunk, tehát elmentünk biciklizni a környékre. Azt tudni kell, hogy Dávid most tanult meg biciklizni, és még nem mentünk messzebb az utca végénél.
   Gondoltuk, mentünk le oda, ahol kutyát szoktunk sétáltatni, ott lehet biciklizni, jó a kilátás, bicikli út van, tehát nem is kell forgalomban tekerni, csak néhány embert vagy kutyát kikerülni, az meg menni fog. Ahogy mentünk, rájöttünk, hogy biciklivel mindenhova nagyon hamar el lehet érni. Így hát csak tekertünk, és mondogattuk hogy hamarosan visszafordulunk, nem, biztos nem megyünk el Entrance-ig. Aztán ahogy haladtunk, észre sem vettük, de eltekertünk odáig. Elhagytunk 7 játszóteret, egy csomó hidat, és végül a nagyon messzinek tűnő hatalmas épület lábánál voltunk, az öböl másik partján. Mivel nem éreztük magunkat éhesnek, de tudtuk, hogy ennyi tekerés után muszáj enni valamit. Megakadt a szemünk egy KFC-n. Egy 5$ lunch nevű akciójuk van itt éppen. Gondoltuk így jövünk ki a legjobban, máshol 10$ alatt nem kapunk enni, úgyhogy megvettünk, és mivel biciklivel voltunk kerestünk egy helyet ahol leülhetünk megenni. Újra sirályok közt ettünk, a vízparton. És meglepő, de laktató volt  A dobozban volt egy szendvics, egy csirke, egy krumpli meg egy krumplipüré, amit nagy bánatunkra otthon már kivontak a forgalomból, de itt ugyan olyan jó volt, mint régen otthon, és egy 250ml-es dobozos ital. És az italról jut eszembe. Itt minden palackos ital ami otthon 500ml, itt 600ml. Nagyon vicces alakja van például egy 600ml-es kólának, fantának, spritenak. Viszont az a kis ital ennyi biciklizéshez nem elég. Annak az akciónak köszönhetően, ami itt megy, miszerint ne  dobd el a palackot, hanem töltsd újra, találtunk nyilvános kutat útközben, így szomjaznunk sem kellett. Nagyon furcsa volt látni, hogy mi hol is lakunk most éppen.
    Nagyon büszke vagyok Dávidra, hogy ahhoz képest hogy még csak most tanult meg biciklizni, ilyen jól bírta ezt a 22,6km hosszú utat, és sok helyen lehagyott! :) Az biztos, hogyha nem éppen Sydney utcáit rójuk majd, akkor biciklizni fogunk a közeli városokba, mert persze, hogy nem a legközelebbi város volt az első úti célunk.
Dóri :)