Első nap a városban

 

     Már nagyon vártuk, hogy a "falusi" életet megtörve, bemenjünk  Sydneybe. 5 percet mentünk autóval, majd 1,5 órát vonattal, mire odaértünk. Már a kijutással is problémáink voltak, mert nem tudtuk, hogy hogy kell belerakni a jegyet a jegyleolvasóba, ami kinyitotta a kaput, de egy kedves ausztrál hölgy segített nekünk. :) Ezt a problémát orvosolni fogja a hamarosan megérkező opal kártyánk, amit csak oda kell érinteni a leolvasóhoz felszálláskor és leszálláskor. Ezzel az utazásainkat egy kicsit olcsóbbá is tudjuk tenni, mivel csak egy vonat jegy 17.40$, és ezután a városban is fizetni kell, ha buszra, vagy villamosra szeretnénk szállni. Az opal kártyával ez csak 15$ lesz naponta.
 
A vonat út eléggé hosszúnak bizonyult, de a táj feledtette a 1,5 órás ülést. Öblök felett haladtunk, erdők között, alagutakban. Mehettünk volna tovább is, mi mégis leszálltunk "Central" meg európai emberből sem sokat láttunk. De nem foglalkoztunk vele, csak nézelődtünk. Aztán mikor a town hall-hoz értünk, már
elkezdett megnőni az európai emberek száma is. Mint kiderül, mi mindvégig China town-ban bóklásztunk. :) Erre úgy jöttünk rá, hogy mikor már haza indultunk, találtunk egy információs pontot, és elvettünk egy Sydney Guide nevű cuccot, ami mint kiderült egy térkép, és program tájékoztató. Nagyon tetszett a town hall, hisz ilyet otthon nem nagyon látni. A környezet, és a hangulat engem a nemzeti múzeumra emlékeztetett, mert a lépcsőjén ülve ebédeltek, beszélgettek a fiatalok, amit én otthon csak a múzeum kertben szoktam látni. Innen tovább sétáltunk, keresvén egy helyet, ahol ehetünk valamit ebédre. Bár több subway, meki, és burger king (amit itt Hungry Jacks-nek hívnak) mellett elmentünk, én kiszúrtam egy magas épületet, ami távolról egy több
emeletes plázának tűnt. Mikor közelebb mentünk, tényleg láttunk egy pláza szerű dolgot, ahol éttermek voltak, meg néhány bolt, de amit először láttam, az egy hatalmas mozi volt. Így jutottunk el Darling Harbour-be. Még mindig nem tudom hogy ez a  hely pontosan mi, de nagyon szép. Mindenki téli hangulatban volt a környéken, így például a fagyizóban kérhettél ingyen "havat" a fagyidra, ami nem más volt, mint kókusz szórás. Emellett mindenféle téli programok vártak az oda érkezőket. Hogy növeljék a téli hangulatot, felfújtak egy jégtömböt, ami úszott a vízen.
    Már sok programot kinéztünk magunknak, hogy hova szeretnénk még elmenni, de ezek a programok még váratnak magukra, amíg meg nem érkezik a kártyánk. Addig itthon ülünk, kutyát sétáltatunk, elsétálunk a közeli boltig meg vissza, na meg online kurzusokat csinálunk. Én éppen egy dalszöveg író kurzusba fogok belevágni 1 hét múlva, amikor elindul. Persze interneten keresztül. :)
Mindenkinek szép nyarat:
Dóri :)